A dereskiek az idei városnapi rendezvényeken vettek részt a bihari városban, ezt a látogatást viszonozta most a derecskei önkormányzat és a Barátság Vadász Sportegyesület képviselete. A meghívás az I. Falunapra szólt, melyet a félezres, 98 százalékban magyar ajkú falucska első írásos emlékének 765. évfordulója alkalmából rendeztek.
Tudósítóként gyakran megfordulok határon túli területeken, s mindig az az érzésem: igaz magyar szív a határon túliakban dobog, sőt, az az igaz magyar, aki szülőföldjén éli meg magyarságát. Ez erősödött most is bennem, látva és megtapasztalva azt a csodálatos vendégszeretetet, az ünnepi szentmise hangulatát, ahogy nemzeti imánkat, a Himnuszt mindenki énekelte a zsúfolásig megtelt, feldíszített római katolikus templomban. Az egész napos ünnepség a kis falu összefogásáról, élni akarásáról szólt. Ahogy a községi hivatal udvarán felállított színpadon Ady-verset szavalt egy fiatal, ahogyan a falu első embere, az első ciklusos polgármester, Galo Béla beszélt az egybegyűltekhez. A 9 éves helyben járás után látványos fejlődés érzékelhető másfél éves tevékenysége alatt: új, ízléses buszmegálló épült, a ravatalozóhoz gyönyörű kovácsoltvas kapun át juthatunk, emléktáblákat helyeztek el az elhurcolt magyar családok, illetve a második világháború helyi katonai és civil áldozatai emlékére. A vízhálózat felújítása is elkezdődött. Hálás szívvel emlékezett meg a falu mentoráról, Viczén Istvánról, aki a település történetét írta meg 1243-től napjainkig, ám a mostani ünnepséget már nem élhette meg, mert júliusban elhunyt. Az I. falunap emlékére márványtáblát leplezett le a községháza falán a polgármester és Szónya Péter alpolgármester.

Az ünnepi szentmisét a szomszédos Levárton született, de most Mezőkövesden szolgáló Galó Gábor tisztelendő celebrálta. Felemelő érzés volt hallgatni, ahogyan az elődökre emlékezett, mert mint mondta: az első írásos emlék olyan stabil pont, melyhez érdemes igazodni, melyért érdemes hálát adni. Most azokért imádkozott, akik itt éltek, s művelték a földet, de a leendő nemzedékekért is, akik tovább viszik ezt az örökséget. "Tegyünk meg mindent azért, hogy ne csak múltja, jelene és újabb 765 éve legyen a falunak. Ehhez összefogásra, együttműködésre van szükség, mert erre csak együtt, hitben, szeretetben, magyarságban gondolkodva és tevékenykedve leszünk képesek... Szeressük ezt a földet, mert ez a miénk, s az is marad mindörökre."

A helyi Szent Mihály Vadásztársaság tagjai által négy üstben főtt gulyáslevesére nemcsak a vendégeket, a falu egész lakosságát meghívták.
A délutáni kulturális programokban csak helyiek léptek fel, ezzel is demonstrálva, milyen erő rejlik a kis falu gyermekeiben, fiataljaiban. Örömteli ugyanis, hogy első osztálytól negyedikig helyben tanulhatnak a magyar gyerekek, míg 5-9. osztályig Gömörfalván. Óvoda szintén működik az 530 lélekszámú faluban, az önkormányzat fenntartásában.
A sportpályán barátságos focimérkőzés volt, melyet a helyiek nyertek 3:0-ra. A központban található kocsmában pedig kimondottan az ünnepi alkalomra helytörténeti kiállítás nyílt a dereskiek munkáiból, régmúlt idők tárgyaiból.
A két település vadásztársaságának elnöke - Dr. Halász Zoltán és Szilágyi Lajos - megegyezett: a mostani kapcsolatfelvétel után egy derecskei nyúlvadászaton vesznek részt, melyet majd az utolsó magyar faluban, Deresken viszonyoznak, ugyanis a környék igen gazdag vaddisznókban és szarvasokban.