Az istentisztelet céljaként a Krisztusban való hit megerősítését jelölte meg, mint amire nagy szükség van, hiszen az élet viharába valamennyien belekerülünk. Ez a vihar pedig nem más, mint a sors próbatétele - hangsúlyozta a lelkész. A sok jelenlévő gyászoló család láttán pedig bejelentette: ők a példa arra, hogy az élet viharai váratlanul törnek ránk. Mint ahogy váratlanul tört ránk 1941 nyarán a bombázások vihara. Pedig milyen virágzó két évtized volt azelőtt hazánkban! Kétmillióval nőtt hazánk lakossága, 1 millió 600 ezer gyermek született, 3500 tanterem, 1500 tanítói lakás épült, virágzott a cserkészmozgalom, alkothattak a népi írók, Kodály, Bartók, képzőművészeink világhírnévre tettek szert. Az 1936-os berlini olimpián hazánk a népek sorában 3. helyen végzett, ahogyan Horthy Miklós fogalmazott: a kemény munka meghozta gyümölcsét, megbecsülést vívtunk ki magunknak a világban. Aztán ennek a sikersorozatnak vége szakadt: Kassa, Munkács, Rahó bombázása, belépés a világháborúba, német megszállás, Horthy letartóztatása, a vörös hadsereg pusztítása az országban, majd a felismerés, hogy a történelem viharaiban a nyugati nagyhatalmak soha nem segítettek bennünket. - Ma arra a 157 derecskei katonai és 77 civil áldozatra emlékezünk, akik a második világháború sorsdöntő viharában pusztultak el - mondta Varga Zoltán.

Bakó István polgármester, mielőtt felolvasta volna az áldozatok nevét, kiemelte az emlékezés fontosságát: azért kell évről évre fejet hajtanunk, mert Derecske lakossága - létszámát tekintve - aránytalanul sok áldozatot hozott. Itt volt a legnagyobb tankcsata, amikor is kétszer dúlták fel a várost a vörös hadsereg legbarbárabb kozákjai! Évtizedekig nem szabad megemlékezni az áldozatokról, a város főterén a szovjet megszállók emlékműve mellett kellett eljárnunk. - Ma már van emlékmű, s reméljük, rövidesen az országzászló is a helyére kerül - fogalmazott bakó István, aki azt kérte, azokról is emlékezzenek meg, akik életben maradtak ugyan, de testben és lélekben megnyomorítva, szintén áldozatoknak tekintendők.

A Himnusz eléneklése után a gyülekezet kivonult a Templomkertben álló II. világháborús emlékműhöz, s az egyház, az önkormányzat, a Fidesz, a Polgári Együttműködés, a Kisgazda Polgári Egyesület képviselői, valamint a hozzátartozók elhelyezték koszorúikat, virágaikat.

A megemlékezés a református parókia falán lévő emléktáblánál folytatódott, ahol Jantyik Zsolt alpolgármester méltatta a 65 évvel ezelőtt kivégzett kisgazda politikust, Derecske egykori országgyűlési képviselőjét, Bajcsy-Zsilinszky Endrét, aki nem hódolt be sem a németeknek, sem a szovjeteknek. A református egyház, az önkormányzat és a KPE koszorúzása a Székely Himnusz eléneklésével ért véget.