- Nagy az aggodalom Önökért. Sokan szeretnének segíteni, sokan érdeklődnek, hogyan tehetnék.

- Ezért vállaltam a beszélgetést, nekik tartozom ezzel. Jockó veleszületett betegségét cistas fibrosisnak nevezik. Kétéves korában állapították meg a betegséget. Azóta folyamatos kezelés alatt áll. A kórházi tartózkodás néha 2-3 hetet is jelent számunkra. Elsősorban a tüdeje érintett, de egyes emésztőenzimek hiánya is jellemző, melyet folyamatos gyógyszerszedéssel, inhalációval és gyógytornával kell ellensúlyozni. Nem tudom, és nem is akarom most tizenvalahány év történetét összefoglalni. Áprilisban szembesültünk vele, hogy tüdejének kapacitása annyit gyengült, hogy folyamatos oxigénellátásra szorul. Emiatt a szív is terhelt, indokolttá vált a transzplantáció. A budapesti Korányi intézettel vettük fel a kapcsolatot, felkészültünk arra, hogy bármelyik pillanatban megszólalhat a telefon, és indulnunk kell Bécsbe. Addig az a család feladata, hogy a mostaninak megfelelő szinten tartsuk az állapotát, hiszen a műtét sikere nagyban függ ettől.

- Mit jelent az, hogy sürgősségi listára került Jocó?

- Az ő telefonjára érkezik majd a hívás. Egy-két órán belül itt van értünk a mentő, és azonnal indulunk a bécsi klinikára. A mi életünk most órákból áll, még napokban sem számolunk. Persze mindent megteszünk azért, hogy eltereljük a gondolatainkat, s ne csak a riasztást várjuk. Persze ez okosan hangzik, nem is mindig sikerül, de legalább törekszünk rá.

- Mekkora nehézséget okoz, hogy Bécsbe kell utazniuk?

- A tüdőtranszplantációnak nincs hagyománya és nem is végzik az országban, legközelebb csak Bécsben. A társadalombiztosítás fizeti a műtétet. A bécsi csapatban van magyar orvos, a magyar betegeket ő műti. Én fogom Jockót kísérni. A magyar orvos segítségén túl nagyon bízom abban, hogy a kinn tanuló magyar diákok egyesületének önkéntesei tolmácsolnak, segítenek tájékozódni, közlekedni, alapvető dolgokat intézni. A műtétből való felépülés után Budapestre a János kórházba kerülünk, s onnan jöhetünk haza, egyelőre nem tudjuk, hogy mikor.

- Ilyenkor nagyon összetart a család, a baráti kör.

- Soha nem voltunk magunkra hagyatkozva. A szüleink, testvéreink, a rokonság és a barátok mindig mellettünk álltak, most is nagyon sokat segítenek, amit nem tudunk eléggé megköszönni. Most itthon vagyok, itthon is maradok a Jockó felépülésének idejére. Az erőt a gyógyulásba vetett hitünk adja, s az a remény, hogy egyszer majd csak visszagondolunk az egészre. Találkoztunk transzplantált betegekkel, saját szemünkkel láttuk, mekkora fordulatot vett az életük a műtét után. Reméljük, hogy minél hamarabb megtörténik a műtét. Reméljük, Jocó hamarosan visszatér a kortársak közé, teljes életet élhet majd, leomlanak a fizikai terhelhetőség korlátai. Újra foglalkozhat kedven hobbijával, a díszmadarak tenyésztésével. Ha nem történik semmi rendkívüli, még arra is van esélye, hogy az osztályával együtt érettségizzen.