- Üzleti sikerei példaképpé tették a vállalkozni akaró, feltörekvő fiatal generáció szemében. Mi motiválta fiatalon?

- Nagyon sok derecskei vállalkozó van - hál' Istennek -, akik sikeresebbnek mondhatják magukat, mint én, de ha már az én nevem jött szóba, akkor köszönöm a felkérést. Akkoriban, mint éppen most is, napi nyolc órában nem lehetett úgy pénzt keresni. Az éhenhaláshoz sok volt, a boldoguláshoz kevés. Vízvezeték-szerelőként kezdtem, kitartás és rengeteg munka kellett ahhoz, hogy felépítsem azt, ami ma vagyok. Áldom azóta is a mesterem hozzáállását, egy debreceni kisiparosnál voltam tanuló. Sok mindent tanultam tőle, és nemcsak a szakmát. Fiatalon, harmadikos koromban megtanított az alázatra, kicsit vissza vett az "arcomból". Az élet minden dolgáról beszélgettünk: politikáról, viselkedésről, tisztességről. Helyre tette a dolgokat bennem. Végül is az egész élethez ez kell: alázat és tisztesség. Ha ezek nincsenek, akkor nincs miről beszélni.

- Hogyan indult a vállalkozás?

- Nem a mostani profilból indítottam. Vízvezeték-szerelő mestervizsgám van, sokáig abban dolgoztam, véletlenül kerültem a seprűzéssel kapcsolatba. Később felvirágzott az üzlet, mert Derecskén is nagyon sokan foglalkoztak seprűkötéssel és ciroktermeléssel. Sok tsz-ben dolgozó téli elfoglaltságát jelentette ez a munka. Szerződéses felvásárló lettem a hajdúdorogi ÁFÉSZ-nál, így indultam meg. A téeszben dolgozó emberek gyártották a seprűt, én pedig felvásároltam. Magánemberek akkor nem adhattak el az állami vállalatoknak, csak szövetkezeti felvásárló közvetítésével. A feleségemmel együtt kezdtük, így már elég nagy mennyiséget tudtunk eladni. Az igényeket azonban még sem tudtuk kielégíteni, ebből jött az ötlet, mi is gyártani kezdtük a seprűt. Később létrehoztuk a saját kft-nket. A jobb években 550.000 darabot készítettünk évente.

- Mi volt az a véletlen, mely elindította az úton?

- Kiss Imre konyári vadőrbarátom egyszer megkért, hogy a Barkasszal vigyek el ötszáz seprűt egy felvásárlóhoz Kecskemétre. Mikor átadtam a szállítmányt, ő azt mondta, rendszeresen szüksége lenne ekkora mennyiségre. Így kezdődött. Imre kiszállt, én folytattam, mert megláttam benne a lehetőséget, és kedvem is volt hozzá. Hajdúdorogi ÁFÉSZes koromban kétszáznegyvenen kötöttek seprűt Derecskén, ennyien voltak nálam regisztrálva. Nem volt iparhoz kötött tevékenység, bárki végezhette. Ez a nyolcvanas évek eleje volt, még virágzott mindkét tsz.

- Profilt is váltott?

- Mindig több lábon álltam. Tavasszal- ősszel hörcsögöltünk családi- baráti alapon. Nyáron vízvezetéket szereltünk, télen meg seprűt szállítottunk. Minden időszaknak megvolt a maga kihívása.

- Alapvetően azért a seprűzésen alapult a vállalkozás?

- Kezdetben nagy állami cégek - a vasút, a honvédség - nagyon nagy felhasználók voltak. Azóta már megszűntek, átalakultak, ezért később olasz, francia, német, osztrák és svájci piacra dolgoztunk, majd szállítottunk Amerikába, Mexikóba, nemcsak seprűt, hanem osztályozott cirkot is. Ekkor ismét megnőtt a nagyságrend, a cirokexport Amerikába megint nagy volument hozott magával. Tudtommal nem volt más magyar cég akkoriban, aki ennyit tudott volna kivinni, mint mi. Sajnos ez is múlt idő. A dollár gyengülésével már nem éri meg. Most egész kicsiben létezik a seprűgyártás, cirokforgalmazás, túléltük a helyzetet. Meglátjuk, hogy mint lesz.

- A vállalkozói lét kemény életforma, mikor az ember önmaga főnöke, gyakorlatilag annyit dolgozik, amennyit bír. Ha az üzlet jól megy, még motivált is.

- Az egész inkább izgalmas volt. Rengeteg munka, rengeteg odaadás, és ha furán hangzik is, sok nélkülözés. Sokat voltam távol a családtól. Hajnal kettőkor, fél háromkor indultunk, késő este jöttünk, kilenc FÜSZÉRT-ből hétnek szállítottunk az országban: Győrbe, Kaposvárra, Tatabányára. Az IFA-val 55-tel száguldottuk végig az országutakat napról napra, évről évre. Kemény időszak volt. Később nagy erőket vett ki az is, mikor hetven-nyolcvan kamion cirkot kellett Amerikába vinni. Szerbiától Mexikóig vigyázni az útjukat, figyelni, hogy olyan áru legyen, amit az amerikai minőségi igény elfogad. Nagy felelősség volt, a két vőm nagyon sokat segített ebben időszakban.

- Mi a helyzet most?

- Most is minden megy, csak másképpen. A seprűkészítés, a ciroktermelés és értékesítés, és a hörcsögbőr-felvásárlás. Közben földeket vásároltunk, gazdálkodni kezdtünk, pár éve állattenyésztéssel is foglalkozom. Mindenből kivesszük a részünket, még ma is. A feleségemmel együtt viszem a vállalkozást, aki egyben a hátteret, a nyugalmat biztosítja a család számára. A lányaim is vállalkozók lettek, a vőim is, ők már a magukét csinálják.

- Mint a megkeresés is bizonyítja, a kívülállók sikeresnek látják az eddigi pályáját. Ön is annak érzi?

- Lehetett volna több, így utólag nézve, mert lehetett volna sokkal rámenősebben is csinálni. Nehéz tisztességesnek maradni, van csábítás. Úgy gondolom, én annak maradtam. Sajnos megváltoztak az emberi viszonyok, a légkör. Régen elég volt egy kézfogás az üzlet megpecsételésére, ma nagyon kell vigyázni, hogy kivel és miben állapodunk meg. Van rossz tapasztalatom. Már több idő jut a családra, hobbimra, a vadászatra. Minden nehézség ellenére, gyönyörű, ami mögöttünk van. Mindig szerettünk utazni, volt benne részünk. Üzletemberként és turistaként feleségemmel, baráti társaságunkkal bejártuk a világot.

- Lesz még jó üzletet hozó "véletlen"?

- A feltételek folyton változnak, a piac átrendeződik. Ha rést látunk, beugrunk rajta. Most le vagyok terhelve, a mezőgazdaság, a seprű, a hörcsög, az állattenyésztés. Mégis, ahogy magam ismerem, nem fogom kihagyni a lehetőséget, ha újra eljön.

- Valamiféle titok, amit megosztana, hiszen ez volt a beszélgetésünk apropója.

- Mikor el akartam jegyezni a feleségemet, kértem kölcsön 2400 Ft-ot jegygyűrűre. Innen indultam. Az első katarzis az volt, mikor 16 000 Ft-ot le tudtam tenni év végére. Akkor jöttem rá, ez így nem mehet, én nem ezt akarom az élettől. Nincs különösebb recept. El kell képzelnie az életét az embernek, s ennek az elképzelésnek mindent alávetve kell elindulni és cselekedni. Csak így lehet, csak így érdemes, másképpen nem, mert akkor nem teljesül, amit kigondoltunk. Én iparosból lettem gazdálkodó, másnak fordítva jött be.