Ritkán gondolkodunk arról, hogy ezek az értékek, szokások mennyire meghatározóak mindennapi életünkben, mennyire befolyásolják azt, hogyan tájékozódunk a világban, milyen döntéseket hozunk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, szűkebb és tágabb környezetünkhöz. Mennyire vagyunk ítéleteink és előítéleteink rabjai.
Erre hívta fel mindnyájunk figyelmét a találkozó. A Derecskéért való összefogás fontosságára, az egymás iránti tolerancia, a felebaráti szeretet örökké érvényes parancsára.
A több száz regisztrált hazatérő névsorát látva méltán érezheti minden derecskei: aki valaha innen indult, kötődik a városhoz ma is, szeretettel, néha elérzékenyülve sorolja emlékeit. Aki megfordult a találkozó bármelyik rendezvényén, megható, nagy emberi találkozásoknak, jó hangulatú beszélgetéseknek lehetett szem- és fültanúja.
Az innen elszármazottak azok, akik leghitelesebben mesélni tudnak nekünk a derecskeiségről. Ők azok, akik átérezték - kikerülvén kisvárosunk közösségéből, hogy megmérettessék magukat az országban, a nagyvilágban - megmaradásukban milyen jelentős szerepet játszott családjuktól, szülővárosuktól kapott indíttatásuk. A velük folytatott beszélgetések arról tanúskodnak, megőrizték identitásukat. Ahogy pedig Derecske fogadta őket, abból érezhették Márai Sándor szavainak igazságát: „a haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban... És életed a haza életének egy pillanata is.”
Minden résztvevőnek ünnepi esemény volt ez a négy nap, ugyanakkor nekünk, itt élőknek jövőbeni feladatainkat is kijelölte. A városi díjátadón öt tehetséges, a képviselő-testületi ülésen további tizenhat kiváló tanuló kapott elismerést. Gyermekeinket jelképezik ők, több mint ezer derecskei gyermeket, akik együtt alkotják városunk jövőjét. Átveszik majd a stafétabotot, tudásukkal építik a várost, az országot. Viszik Derecske hírét a nagyvilágban, úgy mint azok az elszármazottak, akik tiszteletüket tették most, a találkozó alkalmából. Abból gazdálkodnak, amit itt és most mi nyújtunk nekik.
A hős a mesében mindig hamuba sült pogácsát kap útravalóul, mely a próbák idején táplálék, erő, a túlélés záloga. A pogácsa jelképezi a családot, a közösség megtartó erejét. Mindőnk kötelessége, hogy a Derecskéről most és később útra bocsátottak szilárd tudással, erkölccsel, értékrenddel legyenek felruházva. A tőlünk, mostani felnőtt generációtól kapott útravaló elég legyen próbák idején való helytállásra, kitartson, hogy hazatérve hálás szívvel mesélhessenek kalandjaikról, sikereikről. Mint tették azok az elszármazottak, akikkel most, négy nap alatt találkozhattunk.