- Meddig éltek Derecskén?

- 1944-ben költöztük oda, a szüleim pedagógusok voltak. Édesanyámék, mire apámat kiengedték a börtönből, elköltöztek. Ez 1960-ban volt, nagyon nem jó emlékekkel hagyták ott Derecskét. Kezdetben apámat németellenes politikája miatt büntették, akkor került ki a frontra. Utána az oroszokat szidta, ezért kirúgták. Túl sok volt ez egy magyar embernek. Az ötvenes években Konyárra, Tépére, Fülöpre üldözték. Ekkor tanultam meg, mi a kommunizmus. Apám soha nem lett tanár többé, anyám, Makkayné Mikó Margit érdeme, hogy vállalta a felelősséget, és tudtunk tanulni. 1957-ben engem is kirúgtak az állásomból, a Déri Múzeumból. Bár nem azonosultam a debreceni civisvilággal, református konokságom segített túlélni az egészet.

- Milyen emlékeket őriz?

- Legjobb emlékeim a futballhoz fűznek, a gépállomás csapatában játszottam. Tizenegy éves koromtól huszonhét éves koromig laktunk Derecskén, ott telt a fiatalságom. Ott éltük meg a tragikus időpontokat: a szovjet bevonulást, kétszer is, aztán 56-ot. Az egész kommunista vezérkar hozzánk menekült 56-ban, tudták, csak egy helyen nem merik bántani őket, nálunk. A padlásunkon szikfű száradt, ott remegtek benne. Én éppen haza szerettem volna jönni, de édesanyám jelezte, ne jöjjek, mert tele a ház párttitkárokkal.

- Hosszú évtizedekig nem lehetett hallani a családról.

- Sokáig nem mentem Derecskére. Nem szerettem a falut, kommunista fészek lett. Emlékszem, 1947-ben, már debreceni bejáró diák voltam, láttam hazaérkezni a hadifoglyokat. Az egyik huszonnyolc kilósan jött meg, a felesége talicskában tolta haza valahova a Kabai útra. Később édesanyám mondta, hogy ő lett a párttitkár. Hihetetlen volt, hogy ennyi szenvedés után kommunista lett. 1960-ban rábeszéltem kedves barátomat, folytasson régészeti ásatásokat a Bernáth tanyával szemben, egy honfoglalás kori temetőben. Akkor hat hétig voltam Derecskén, Bernáth Sanyi és Gyuszi tanyáján laktunk. Sajnos, semmit sem találtunk, mert kirabolták a lelőhelyet. Korábban az egyetemi szakdolgozatomat a Kálló környéki régészeti lelőhelyekről írtam. Szakmailag ennyi fűz a városhoz. Ennek azonban már hatvan éve.

- Tartott-e kapcsolatot Derecskéről elszármazottakkal?

- Hamvas Józseffel haláláig. Sajnos derecskei barátaim már nem élnek: Torday Zsiga, Fülöp Gyurka, Veres Géza. Szép emlékeket őrzök K. Szabó Lajos bácsiékról, akik a Sirályon laktak. Méhész Lajos bácsi egymaga jött be Derecskéről, és tiltakozott apám tárgyalásán. Egyszer, kinn a határban, ásatás közben egy egész napon át mesélt a fogságról, a szovjet állapotokról. Tátott szájjal hallgattuk zuhogó esőben. Óriási beszélgetés volt. Soha nem állt szóba a kommunistákkal. Őt is elüldözték a faluból, elköltözött Orosházára. A legkitűnőbb parasztember volt. Elképesztő világosan látta a közállapotokat, hihetetlen ismeretanyaggal rendelkezett.

- Édesapja díszpolgári címének átvételéig nem járt a településen.

- Persze jóval korábban hívtak a kommunisták is, de megmondtam, hogy nem megyek oda. 2007-ben a polgármester úr hívására jöttem. Azóta háromszor voltunk az öcsémmel, sok emberrel találkoztunk. Édesapámat, édesanyámat ismerték, szerették, rengetegen üdvözöltek. Történészként tudom, hogy voltak ott kitűnő emberek, de a családunkat ért sok-sok szenvedés miatt nagyon megutáltam Derecskét, ezért is nem fogadtam a meghívásokat addig.

- Milyen volt újra idejönni?

- Derecske levonta a tanulságot, nem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezik. Nem azt mondanám, hogy jobboldali a testület, hanem azt, hogy magyar. Mindig is kuruc falu volt, egészen addig, míg tönkre nem tették a kommunisták. A 2006-os fölényes győzelem azt jelenti, a derecskeiek nagyon is megunhatták, ami eddig velük történt.

A legjobb változásokat észlelem. Megváltozott a szellem és gondolkodásmód nagyon jó irányba. Polgármester úr beszélt az elképzelésekről, komoly dolognak tartom. Ilyen vállalkozó szellemmel, okos ötletekkel mindent meg lehet csinálni. Erősíteni kell ezt a folyamatot: Derecskének van jövője, közel van Debrecen, Nagyvárad. Ki kell használnia kitűnő adottságait. Megismerkedtem a cigány önkormányzat tagjaival, örülök, hogy ilyen tisztességes cigány emberekből áll.

- Eljön az elszármazottak találkozójára?

- Tervezem, hogy részt veszek, ha még élek.

- Milyen élményekre számít?

- Nincs elvárásom, beszélgetni szeretnék, emlékeket felidézni. Ott van eltemetve nagyanyám, 1944 szilveszterén temettük. Legutóbb megtaláltam a sírját. Megkeresem azt, aki megmutatta a sírhelyét, és tisztázom vele a gondozás feltételeit.

- A jövőről?

- Erre Balogh János professzor, világjáró botanikus, kitűnő bogárkutató szavait idézném. Kilencvenhat éves korában azt mondta: nyugodtan halok meg, ha a kommunisták a közelgő választáson vereséget szenvednek.